Adatok:
Sorozat: Dokiri Brides 1.
Oldalszám: 502
Goodreads átlag: 3.96
Besorolás: fantasy, romantikus
Fülszöveg:
He’ll mark her flesh. She’ll claim his heart.
Always the dutiful daughter, Lady Joselyn is weeks away from marrying a rival lord in order to save her house. However, she suddenly finds herself in the clutches of an ancient beast she’s only ever heard of in legends. More terrifying than that is the beast’s master, a wild man who insists Joselyn is his bride by right, and plans to seal his claim in blood.
Wyvern-rider, Hollen, has finally captured the woman of his dreams, though he quickly learns waiting for her was less than half the battle. His new bride wants nothing to do with him and Hollen knows he only has one chance to change her mind.
Their wills pitted against each other, Joselyn will go to any lengths to free herself from this savage and fulfill her marital contract. Her father’s life depends upon it. To win her over, Hollen will do whatever he must, even if it means keeping secrets.
Even as she plots her escape, Joselyn begins to wonder if one can also be bound by a duty to their own heart.
Vélemény:
Nagy hangulatom volt egy romantikus fantasy regényhez, és amikor láttam NetGalley-n, megörültem, és jelentkeztem rá. A hangoskönyv tartalmazta a Sven the Collector novellát és egyéb fejezeteket.
C – Character/Karakterek: 4/10
Kezdjük is a karakterekkel. Szerintem a könyv legrosszabb pontja. A mellékszereplők még elmentek, bár a nem Dokiri szereplők undorítóak voltak, egyszerűen irritáltak. Hollen még elment, de nekem nagyon nem álompasi. Annyira nyámnyila volt, olyan semmilyen volt. Na, de Joselyn az egyik legidegesítőbb főszerepő, akivel az utóbbi időben tallálkoztam. Szerintem a nyafogáson kívül mást nem is csinált a könyvben. Uff..
A – Atmosphere/Hangulat: 7/10
A hangulat tetszett úgy ahogy, amikor a hegyen voltak. A világfelépítés sem volt semmi extra, de nem is utáltam. Nekem tisztára olyan érzésem volt, mintha Dotrakik lennének a hegyekben. Bár a törzs elnevezése is hatással volt rám.
W – Writing/Írásmód: 6/10
Az írónő stílusa sem jött be túlzottan.
P – Plot/Történet: 5/10
Ufff. Rengeteg probléma volt. Ez nem romantika volt, hanem nyavalygás. Gondoltam lesz egy-két szaftosabb jelenet, de még csak az sem volt. Az alap koncepció is fura, hogy elrabolja a szerelmét. Mondjuk, elég felületesen olvastam a fülszöveget, úgy bár felkészülhettem. Rettentően hosszú volt, de a könyv semerre sem haladt.
I – Intrigue/Érdeklődés: 6/10
Eléggé untatott. A végén levő extra jeleneteket el sem olvastam, mert egyáltalán nem olvastam, mert nem érdekelt.
L – Logic/Logika: 5/10
Sok mindennek nem láttam értelmét, kezdve az alap koncepciót. Elrabolunk embereket, mert ez a szokás, és ez teljesen rendben van, mert vigyázunk rájuk a szörnyek miatt… Nem, az elrablás sehogy sem jó. De igazából utólag belegondolva, lehet az 5 pont is sok.
E – Enjoyment/Élvezet: 5/10
Nem utáltam a könyvet, szolid 3 csillag, vagyis 5 pont.
A könyv öt szóban: sárkány, feleség, törzs, hegyek, szörny
Kinek ajánlom?
Nekem nem volt nagy élmény, de aki szereti a romantikus fantasyt, lehet ezt szeretni fogja.
Könyvek, amiket ajánlok, ha ez tetszett:
Hangulatban Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után jutott eszembe, és az szerintem sokkal jobb is.
Borító: 2/5
CAWPILE-pont: 5.43
Értékelésem:
Adatok:
Kelsea 18 éves koráig bújdonsva élt, mivel nem volt biztonságban az élete. Ám a felnőtté válással a trónt is át kell vennie édesanyja testvérétől, akinek a saját kényelme volt az első. Kelsea, amikor visszatér, rájön, hogy a királyság nagyon megváltozott, amióta nagybátyja van a hatalmon, aki a szomszédos elnyomó ország királynőjének a kezében van. Kelsea-nek nincs könnyű dolga, mivel sok ember a halálát kívánja, és a túlélésen kívül még egy országot is vezetni kell.
Mellékszereplőkből is akadt pár. Az én kedvencem egyértelműen Buzogány volt. Egy igazi testőr, aki az életét áldozná Kelsea-ért. A zsémbes, mogorva természete mögött egy igazi okos, taktikus ember lapul, aki közben nagyon szerethető. Kísértetet is kedveltem, bár nem sokszor szerepelt. Tetszett a titokzatosság, ami körbelengte. A szerelmi szál is vele kapcsolatos, bár nem sokat találkozott Kelsea-vel. Érdekel, lesz ebből a szálból valami egyáltalán…
Adatok:
És muszály szót ejtenem a másik kedvenc történetszálamról, Manonról. Nagyon bírom a boszorkányt, de az ő története is jobb volt az előző kötetben. Én ott végig úgy éreztem, mintha a Hogy neveld a sárkányodat felnőtt verziója elevenedne meg. Itt már egyáltalán nem volt meg ez az érzés. Ettől függetlenül jó volt az ő szempontjából olvasni, és imádtam, amikor összetalálkozott a két szál.
Adatok:
Amit a legjobban imádtam a könyvben, az a megalkotott világ. A tündérek világa lehetne lerágott csont, de ez nagyon egyedi volt. Persze, megvannak az alap tündértulajdonságok, de ezeket az írónő jól beépítette, és tovább bővítette, így megalkotva ezt a gyönyörű világot tele rémségekkel. Annyira imádtam az egész Tavasz udvart. Én is ott akarok élni, persze csak Tamlin védelme alatt. 😀 Egy gyönyörű, szinte tündérmeseszerű világot ismerhetünk meg, és elkápráztatott minden kis eleme. Amennyire az ember el tud képzelni egy csodákkal teli gyönyörű helyet, olyan lehet Tavasz földe. (Más udvart nem ismertünk még meg.) Bezzeg ez a föld is tele van veszélyes lényekkel, akivel nem futnék össze az utcán, és ettől lett még érdekesebb hely.
dolognak gondoltam azt is, hogy Tam magával viszi Feyrét, nem pedig megöli. Amúgy nem lenne történet. Sokszor találkoztam olyannal, hogy az írónő nem akar erre okot találni, azon kívül, hogy jószívű az illető, de itt olyan magyarázatot kapunk, amire egyáltalán nem számítunk.
Adatok:
Zsarát története is éppúgy magával ragadott mint a többi. És vicces, hogy amikor először olvastam, akkor úgy gondoltam a Garabonc jobb, most másképp vélekedek. Sokkal egészebbnek éreztem, bár itt is eléggé felmérgesített a vége.
Ám ez már a harmadik könyv volt Cashoretól, és feltűnt pár dolog, ami nagyon zavar. Én nagyon szeretem az erős női karaktereket, de szerintem ez nem abban merül ki, hogy elvágják magukat a gyereknemzéstül és a házasságtól. Egyik könyv főszereplője se tartotta sokra a házasságot, és harmadik alkalommal már zavart ez. Nem a mai világban élünk, ahol a szüzesség elvesztéséig nem kell várni a házassággal, ám a könyvben ez nagyán lazán lett kezelve. Ám ezt még elnéztem volna. Lassan kezdem elhinni, hogy régen sem volt másképp mint manapság, csak minden nagyobb titokban történt. Inkább az antigyerek- és antiházasságpárti nézet zavar nagyon. Szinte ránk tukmálja Cashore, hogy az a normális ha nem akarunk gyereket. Bár Katsával ellentétben Zsarátnak volt oka, hogy miért ne akarjon gyereket. Megértettem, és ha ő lenne a sorozatban az egyetlen meg sem szólnám, de így zavart. És a házasságdolgot sem erőltették a könyv végén, így gondoltam, hogy nem is történt meg, de 
szerencsére a Keserkék utolsó fejezeteiben választ kapunk erre a kérdésre. Örülök neki. És pont ez a nézőpont miatt, szinte mindhárom karakter ugyanolyan. Vannak köztük árnyalatnyi különbségek, de nem sok. Persze, mind szerethető, de nem sok változást látok a karakterekben, és ez nem túl jó írói vonás.
Adatok:
Ez a regény kicsit eltért az előzőktől, mivel itt Keserkék uralkodásából mutat egy kis időt. Olvastam, hogy ez inkább politikai nézőpontot közvetít, amivel én nem értek egyet. Keserkéknek alig van hatalma. Nem tud mit kezdeni a népével. Én inkább a rejtélyt emelném ki a könyből. Egy fő rejtélyből áll, ami sok picire oszlik, amire Keserkék választ akar kapni. És itt jöttem rá, hogy én mennyire szeretem a rejtélyeket. Annyira magával rántottak, észre sem vettem, és már ki is olvastam a 650 oldalt. A sorozatból nekem ez lett a kedvenc könyvem.
másképp. Zafír megjelent, de nem lett főszereplő. Alig találkoznak Keserkékkel.
Adatok:
Az egész könyvből csak annyi rémlett, hogy Katsa egy garabonc, aki összejön Pongorral. Aztán átvágnak a hegyen, és ott találkoznak Lekk királlyal. Így, amikor újraolvastam, sok részlet újra megtöltődött. Aki nem ismeri a sztorit, annak még hozzátenném, hogy Katsa egy garabonciás gyilkos, aki Középföldei Murgon király tulajdona. Ő a király kivégzője, ami nem felel meg a lánynak, ezért titokban létrehoz egy szervezetet, ami segít az embereknek a királyi zsarnokságokon túlélni. Egy ilyen küldetésen találkozik Pongorral, Lienid legfiatalabb hercegével, aki harcol olyan jól mint Katsa. Katsa és Pongor aztán együtt indulnak útnak Hegyvízfölde felé, hogy egy rejtélyes elrablást kinyomozzanak.
Nagyon szerettem még Keserkéket. Aranyos kislány volt, akinek olyan erős személyisége van, mint Katsának. Pongor is okés volt, kedveltem őt, bár valamiért nem éreztem magam közel hozzá. Raffint imádtam, sajnáltam, hogy nem szerepelt többet.
Nagy sajnálatomra, csalódtam egy kicsit a könyvben. Most is szerettem, de már annyi ilyen fantasyt olvastam, amik sokkal jobbak voltak. Én azért szerethettem meg ezt a könyvet, mert abban az időben ez volt az első ilyen kategóriájú könyv női nézőponttal. Előtte csak az Eragont olvastam. De attól eltekintve jó volt, csak nem annyira jó, mint amennyire emlékeztem.
A könyv öt szóban: garabonc, harc, gyilkosság, szerelem, utazás
Legjobb könyv:
Legjobb sorozatkezdő: 
Legjobb disztópia:
nem tettem meg :D), akkor a Valahol és a A fiúknak, akiket valaha szerettem közül választottam volna.
Legnagyobb pozitív csalódás:
Adatok:
A történet egy kicsit disztopikus keretek között zajlik high-fantasy elemekkel. Adott egy ország, Valoria, amely elfoglalta Herran országát, ezzel rabszolgasorsa kényszerítve az ott élőket. Két különböző ország, két különböző jellem. Míg a herraniak imádják a művészetet, a szépet, a valoriaiak a hadviselés iránt érdeklődnek. Így nem is meglepő, hogy az ott élőeknek nincs sok lehetőségük, vagy megnősülnek vagy katonának állnak. Gondolom, a férfiaknak a katonai pályafutás kötelező, de erre nem tértek ki a köynvben.
Egyszerűen imádtam a romantikus szálat a könyvben. Nem az volt, mint manapság a legtöbb könyvnél, hogy találkoznak, és a következő percben már szerelmesek. Szépen lassan, hónapok alatt, a barátságból szerelem lett. Annyira szépen adagolta az írónő, gyönyörű szerelmi szál lett.
van, se többet, se kevesebbet. A töménytelen akció helyett inkább egy jó kis agyjátékot kapunk. Arin-Kestrel páros olyan stratégiai játékot folytat, amit még nem is láttam. Az egész meghatározza a könyvet, és egyedivé teszi. Imádtam a tervezgetést, a stagégiák átlátását.
Sabinomi 