Adatok:
Eredeti név: Hounded
Sorozat: A Vasdruida Krónikái 1.
Oldalszám: 286
Goodreads átlag: 4,12
Besorolás: urban-fantasy, mitológia
Fülszöveg:
Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegy évesnél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett a kardjára, és évszázadok óta üldözi érte. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csaposlányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére is – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
Vélemény:
Már évekkel ezelőtt felfigyeltem erre a sorozatra. Nagyon megtetszett a druidás történet. Persze, magamnak sosem vettem volna meg, de a barátomnak tökéletes ajándék ötletnek gondoltam. Így 1-2 éve meg is vettem neki. Imádta az első részt, így már én is nagyon olvasni akartam, de valahogy sosem fért bele az időmbe. Pedig azóta is nálam van a sorozat. (Sőt, azt hiszem, még csak nem is vitte haza 😀 )
A könyv az ír mitológiába gyökeresen beleveti magát. Megismerkedhetünk az ír istenekkel, a druida szokásokkal, de az író ezt megfűszerezi azzal, hogy ezt összekeveri az összes népi hiedelemmel, mitológiával. Nem csak ír istenek léteznek, hanem vannak vámpírok, vérfarkasok, de a szláv mitológiából ismert boszorkányok is megjelennek. Nagyon jól egybe lett gyúrva a világ. Imádtam.
Könyvünk főszereplője, Atticus, egy ősi druida. Elég nagy ereje van, de persze ez fel sem veszi a harcot az istenekkel. Vagy mégis? Atticusnak van egy ősi riválisa, aki végre rátalált, így Atticusnak meg kell küzdenie az életben maradásért. Persze, van 1-2 segítője boszorkányok, vérfarkasok és istenek képében.
Atticus a leglazább főszereplő, akiről valaha olvastam. Isteneket öl, istenekkel lefekszik semmi gond nélkül. Persze, nem mondom, hogy egyáltalán nem aggódott a dolgok alakulása miatt, de nem izgulta át a könyvet. Legjobban Oberont féltettem. De őt lehetett is félteni, mert a legjobb dolog a könyvben a kutya volt. Szinte minden egyes megjelenése alkalmával nevettem egy jót. Jaj, de imádtam. Főleg az utolsó jelenteben… Hát óriási volt… Kedves, érdeklődő és humoros… Ennél egy kutya sem lehetne jobb.
A történetet is nagyon tetszett. A könyv egy kilenc részes sorozat első része. A legtöbb rész a szereplők és mitológia megismerésére ment el. Bár azért elég sok akció is volt benne. Nagyon érdekes volt olvasni, hogy alakul Atticus és Oberon sorsa. Imádtam a könyvesboltot, a szomszéd öregnénit, Oberont (of course :D) és még sorolhatnám.
Ez a könyv számomra egy tökéletesen felépített könyv. Megvolt benne minden, aminek lennie kell. Vagy mégsem? Én imádom a romantikus szálakat, itt nem nagyon kaptunk ilyet. Persze, Atticus egy nőcsábász, de szíve nem kezdett el hevesebben verni senki miatt sem. És tudjátok mit? Erre én most eszméltem rá. Egyáltalán nem hiányzott a romantikus szál, sőt úgy gondolom, az csak rontott volna rajta.
Ha olyan könyvet akartok olvasni, amiben van érdekes mitológia, sok-sok humor és lazaság akcióval és varázslattal, akkor ez mindenképp nektek való könyv. Ha nem, akkor is olvassátok el, mert szerintem megér egy misét. Nem hosszú könyv. Csak azt sajnálom, hogy a könyvek nem fogynak eléggé. A Moly-n ezért létrejött egy zóna is, ami a könyv megmentéséért dolgozik. Remélem sikerül, mert tényleg nagyon jó könyv. Amúgy nézegessétek a zónát, biztos megjön a könyvhöz a kedvetek 😀
A könyv öt szóban: druida, kard, kutya, istenek, írek
Kedvenc karakter: Oberon
Kedvenc jelenet: Oberon ajándéka a legvégén
Kinek ajánlom?
Mindenkinek. Férfi-nő, gyerek-felnőtt, szerintem mindenki imádni fogja.
Könyvek, amiket ajánlok, ha ez tetszett:
Az ír mondavilág miatt a Tündérkrónikák sorozat ugrott be.
Borító: 5/5 – Imádom.
Értékelésem:
írásmód (0,5) – 0,5
leírások (0,5) – 0,5
izgalmi-szint (0,5) – 0,5
karakterek (1) – 1
világfelépítés (1) – 1
történet (1,5) – 1,5
Adatok:
Eddig szerettem őt, ez a rész után már csodálom. Az eddigi részekben a hősök mindig kaptak egy küldetést, amin a három főszereplőnk részt vett. Mivel már minden szereplőnket ismerjük, most egész másképp volt tálalva a felállás. Van a végső küldetésük, és közben Annabeth sajátjával is meg kell küzdjön. Úgy éreztem ő a kiemelt főszereplője a résznek.
Nekem az, hogy ebben a könyvben eltértünk a szokásos hármas rendszertől tetszett, de közben mégsem. Szerettem, hogy ott van mindenki, akit megismertünk, de néha úgy éreztem, hogy túl sokan vannak. Mindenkinek megvannak a maga kis titkai, és nem egy csapat az egész. Szétszakadnak, megvan mindenkinek a saját klikkje. És sajnos, túl sok is lenne, ha most mindenki mindenkivel elkezdene titkolózni.
Adatok:
Adatok:
És mit szerettem még? Azt, hogy Rick milyen mesterien összeszőte a római kultúrát a göröggel. Kitágította a világot, szépen lassan részleteket csöpögtetve nekünk. Szerintem zseniálisan csinálta, ahogy mindent meg tudott indokolni, mi miért történt. Hiába nem tudtunk a rómaiakról semmit az előző sorozatban, itt megkapjuk az alapokat, jó mélyen beágyazva az eredeti történetben.
Adatok:
Igazából kicsit bajban voltam a könyvvel. A története szuper izgalmas, gyönyörűen megírt, de én majdnem minden részre emlékeztem, pedig már egy éve láttam a sorozatot, így nem tartogatott nagy meglepetéseket a könyv. Tudtam, mi mikor fog jönni, ki kicsoda. Nem mondhattam, hogy nem élvezem, de bevallom nagyon lassan haladtam vele. Örülök, hogy a második évadot, nem kezdtem el nézni, és nem is fogom, míg a Szitakötő a borostyánban olvasatlanul fekszik a polcomon.
Aki látta a sorozatot, annak is élmény elolvasni a könyvet, mégha nem is akkora. A történet szempontjából elég hűek maradtak a könyvhöz, nincsenek nagy eltérések. Bár érdekes, hogy míg egyes jelenetek a sorozatban 10-20 percet is elvettek a részből, a könyvben fél oldal alatt lerendezi az írónő. És fordítva.
könyvben ott a mélysége a kapcsolatuknak. Számomra érdekes volt, hogy Claire-nek mennyi idejében tellett, hogy Jackbe nem Franket lássa. Azt is megemlíteném, hogy míg a sorozatban Frank jóformán eltűnik Claire életéből az időutazás miatt, itt nagyon sokat gondol rá, küszködik, hogy egyszerre két embert szeret.
Adatok:
bármennyire szerettem mind a 6 részt azon kívül, egyszerűen nem tudok úgy gondolni már rá. Volt félnivalóm ettől a könyvtől, mert egy pozitív kritikát nem olvastam róla, ezenkívül nekem se tetszett a szárazföldi szirének ötlet. De kár volt félnem.
Az előző rész kritikájában megemlítettem, hogy több Emma-Galén jelenetet akartam volna. Reménykedtem, hogy majd itt kapunk, erre bumm, az írónő újra szétszedte őket. Nekem olyan érzésem volt már, hogy nem tud velük mit csinálni. Már csókolóztam sokat, és a köveketkező szintnél álltak, amit az írónő nem akart, ezért inkább szétszedte őket. És sajnáltam, hogy a problémáikra olyan semmilyen megoldást kaptunk. Mert szerintem a végén is ugyanúgy áltak ahogy az elején.
Sabinomi 