Adatok:
Eredeti név: Touch
Sorozat: Denazen 1.
Oldalszám: 366
Goodreads átlag: 3,84
Besorolás: YA, paranormális, urban fantasy
Fülszöveg:
Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája” is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges” gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.
Vélemény:
Már régóta váratott magára a Touch, de mindig találtam másik könyvet. Nem emlékszem már miért is vettem meg annó, mivel általában, ha nem érzem azt, hogy ezt a könyvet nagyon akarom, nem szoktam kiadni érte pénzt. Talán a sok pozitívum, amit olvastam róla, változtatta meg a véleményem.
Úgy éreztem a sok felnőttekről szóló könyv után, rámfér egy kis paranormális ifjúsági könyv. Mennyire igazam volt, és a Touch volt a tökéletes választás.
Dez egy igazi lázadó. Mindent megtesz, amivel az apját dühítheti. Nem kell félteni senkitől és semmitől. Bár nem csak ennyiből áll a személyisége. Néha félénk is tudott lenni, de ez inkább Kale társaságában volt érezhető. Utálta a szabályokat, és nem félt használni a nyelvét.
És ott volt még Kale. Jaj, de imádtam Kale-t. Hát, nálam kiverte a cukiság faktort. Annyira aranyos volt, ahogy minden egyes dologra rá tudott csodálkozni. Imádtam minden egyes pillanatát.
A történet szempontjából kicsit fura volt nekem az eleje. Dez az apja ellenében egy fiú mellé áll, aki meg akarja ölni. Most mi van?!? Ez már nekem nagyon fura volt, de hogy aztán mindegy egyes szavát elhitte Kale-nek, az újra megdöbbentett. Kicsit hihetetlen volt számomra, hogy csak úgy, semmi ok nélkül, elhisz mindent neki, és az ő pártjára áll az apja ellenében. Aztán már miután bemutatta az apját, ha nagyon meg akarom magyarázni, akkor mondhatnám, hogy annyira el voltak idegenedve, hogy okot keresett, miért lehet ez, és ezért bármit elhitt volna. De ez már inkább bemagyarázás szerintem.
Amúgy nekem a könyv az X-Men és a Halottnak a csók (Pushing Daisies) szerelemgyereke. Sőt az X-Ment még a könyvben is megemlítik. De nem csak a mutánsok-Hatosok miatt vonható párhuzam, hanem itt is egymás ellen küzdenek egyes Hatosok. Vannak, akik a Denazen mellett és vannak akik ellene vannak. Persze, itt a Denazent emberek vezetik, szóval nem Hatosok Hatosok elleni harc egyedül. A Hallottnak a csók pedig Kale miatt jutott eszembe. Nagyon rég láttam a sorozatot, de emlékszem mennyire imádtam. Volt egy különleges hangulata, de nagyon cuki volt az egész. Kale is mint az ottani főszereplő az érintésével képes ölni.
Én nagyon élveztem olvasni a könyvet. Egyszerűen kikapcsolt, és egy élvezetes sztorit kaptam tőle.
A könyv öt szóban: X-Men, cuki, izgalmas, lázadó, gyilkosságok
Kedvenc karakter: Kale
Kedvenc jelenet: összes Kale-s
Kinek ajánlom?
Aki imádja a X-Men sorozatot azoknak szinte biztos tetszeni fog, de nem sokban különbözik a a többi YA urban fantasytól. Cuki pasi, erős csaj, és sok-sok természetfeletti lény.
Könyvek, amiket ajánlok, ha ez tetszett:
Hát most csak a Luxen sorozat jut eszembe. Tudom, hogy másabb, de valamiért az váltott ki belőlem ilyen hasonló reakciót.
Borító: 4/5 – Nem valami.
Értékelésem:
írásmód (0,5) – Hogy Dez mindent elhisz, nekem túl hihetelen volt. 0
leírások (0,5) – Igazából ez mindig az extra pont. Nagyon ritka esetben vonok itt le pontot. 0,5
izgalmi-szint (0,5) – Nem untam sehol se a könyvet. Ha nem történt semmi sem, akkor Kale-Dez jeleneteket élvetem. 0,5
karakterek (1) – Elég jól fel voltak építve a karakterek, csak Dez apját nem éreztem jól megkreáltnak. Én nem értettem az indokait, és hogy ennyire szívtelen legyen, nem tűnt hihetőnek. Túl gonosz volt, és nem volt hozzá háttere, hogy miért is az. 0,5
világfelépítés (1) – Igaz, hogy eléggé X-Men koppintás, de nem zavart. 1
történet (1,5) – Szerettem a történetet, bár amikor a Kaszást keresték kicsit sok volt már. Egyik személy küldte a másikhoz, hogy a másik tud valamit, de végül sehová se jutottak. 4-5 személyen keresztül, csak egyik embertől másikig jártak. 1
Adatok:
Néha úgy éreztem, nagyon gyorsan történnek a dolgok. Ash és Natalie gyors szerelembe esése zavart talán a legjobban. Ugyan az írónő próbál magyarázatot adni erre, de én nem érzem biztos lábakon állónak a kapcsolatukat. Bár erre rácáfol a végén, de egyáltalán nem lettek kedvencek a szememben.
Sabinomi 