A Dal 2016 – 2. és 3. elődöntő

Hát annyira semmilyen volt az elmúlt két adás, hogy őszintén szólva nem is nagyon akartam róluk írni, de végül úgy döntöttem, hogy van olyan dal, amelyik megérdemli. Ezért is vettem egybe a két elődöntőt. Már ugye volt két cikk az oldalon, amiben a dalokról írtam külön-külön, és csak ismételgetni tudnám magam. Inkább több kategóriába osztom őket, és azokról írnék. Be kell valljam, egyetleg egy szám se volt, amire azt éreztem, hogy “Ez az, ez tökéletes, légyszi ez menjen!”. Még a nagy kedvencem a WHO WE ARE sem adta meg ezt az érzést.

ÉLŐBEN NEM KAPTAM MEG, AMIT VÁRTAM

Ugye, egyszer meghallgattam már a dalokat az élő adás előtt. De volt, olyan dal, amit nem is egyszer, jópárszor hallottam, mivel megszerettem nagyon. Ilyen volt a Who we are is. A mezőnyben egyértelműen ez volt a kedvencem, és ezt is hallgattam meg a legtöbbször. Ám mikor a színapodon volt, nekem hiányzott az erő, az energia. Nem az volt, amit én vártam. Így is tetszett, és nagyon szeretem, de nem benne semmi, ami ütne. Bízok benne, hogy csak a betegség miatt. A másik kedvencem pedig Petruska volt. Az ő dala is elvarázsolt, és alig vártam már, hogy hallhassam, erre az élő adás során, ennél a dalnál se éreztem azt, amit a stúdió felvételnél. Persze tudom, hogy nem ugyanaz a kettő, mégis a nyertes dalnak éreztetnie kell ezt velem, mivel Stockholmban is élő adás lesz. Egy ilyen verseny győztes dala olyan kell legyen számomra, mint 2012-es válogatóban Keresztes Ildikó előadása. Persze nem mindenki szerette a dalt, de én amikor meghallottam, kirázott a hideg. Annyira magával ragadott. Ott pedig a stúdió verzió az, amely számomra nem az igazi.

Még ebbe a kategóriába osztanám Ív számát és a Seven Seas-t. Mindkettőt szerettem, bár nem voltak kedvencek.

EZ MÉG JAVÍTÁSRA SZORUL

Ide azokat a számokat írom, amik szerintem nagyon jók lennének, csak kicsit másképp, változtatásokkal. Két ilyen dal van. Az egyik a Kinek sírjam el, aminek a refrénje fenomenális. Nagyon szeretem, de a rap-rész már nem jön át nekem. Bár minél többet hallgatom, megszeretem, de nem tökéletes. A Már szédülök is olyan szépen kezdődik, de itt pedig épp a refrén, amit gyengének érzek. Pár változtatással, nagyon jó lenne.

GYÖNYÖRŰ LÁTVÁNY, UNALMAS DAL

Nekem nagyon fontos a látvány egyes produkcióknál. Minden évben az Eurovision telis tele jobbnál jobb látványvilággal. Sokszor pont ez, ami miatt egy-egy produkció megnyerte a dalversenyt. Gondoljunk az Euphoria különleges táncára, Heroes grafikájára vagy Dima Bilan jégtáncosaira. Persze jók voltak a dalok, de az nem lett volna elég a győzelmükhöz, báris szerintem. Ezért is vagyok csalódott évről évre, hogy a magyarok fogják és kiállnak a színpadra, és meg se erőltetik az agytekervényeiket. Bár igaz, Rúzsa Magdinál pont az egyszerűség, a hétköznapiság volt a lényeg, úgy átjön a dolog, de csak kiállunk valami háttér elé és éneklünk, nem elég. Minden évben várom, hogy talán most, de aztán mindig csalódnom kell. Semmi. Idén volt pár dal, ahol próbáltak valamit, bár a számok elég unalmasak. Ilyen Oláh Gergő homokos megoldása, ami  nagyon szép volt. Nika arclézere is érdekes volt, bár nem az én stílusom, mégis sokkal jobb, mint a semmi. De a jó látványhoz a tévének is igazodni kell. Juli gyönyörű szárnyai valahogy sose voltak a helyén, és többet mutatták oldalról, ahogy semmi se látszott az egészből. Akkor meg mi értelme volt??? Ez ugyan nem Juli hibája, de figyelhetne erre is az MTVA. Milyen szép lett volna rendes nézetből látni a tollfelhőben igazi angyalként Julit.

ILYEN IS VOLT???

Aztán voltak azok a számok, amik jöttek, láttak, de nem győztek. Annyira unalmasak voltak, hogy el is felejtettem őket. Persze volt egy-egy maradandó, de nem emelném ki egyiket se.

WHY???

Hát ezzel dalcímmel utalva tudnám kifejezni 2 produkció fájdalmasságát. Ez egyik egyértelműen a Why… Hát nem tudom, hogy ez kinek tetszett, de nekem nagyon fülsértő volt, ahogy André áriázott (vagy mi a neve, fogalmam sincs mit csinált, de nem is akarom tudni). Számomra az ének szörnyű volt, de a dal sem tetszett. A másik csodabogár C.E.T. volt, ezt már nem is kell megindokoljam miért.

Zsűri maradt ugyanolyan, mint az elsőben. Csilla már nem hibázik annyit, kezd haladni, de még most se vagyok megelégedve vele. Levente poénja most sem illenek a műsorba. De ezek ellenére, alig várom a szombatot. Remélem most már megkapom Kallayéktól a tüzet. Ám az hiányában is, őket érzem a legerősebbnek. Szóval, hajrá Kallay Sander Band!!!

Advertisements